Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Kölcsön gyerek

2017.11.18

 

10 éves lettem. Keresztmamám, aki velünk élt a családi házban (hiszen az övé is volt) egyszer csak elköltözött albérletbe.

Élt már ő Erdélyben is, hiszen odament férjhez. Ő pedagógus volt, a férje iskola igazgató Csíkszeredán (úgy hiszem, de nem esküszöm meg rá, mert én még nem is voltam akkor)

Rettenetes katasztrófa történt körülötte. A kertjük aljában csobogott egy patak, vagy inkább folyó. A férje – nem először lement fürdeni, és úgy ugrott egy fejest, hogy – nem tudván arról, a víz mélyén egy malom süllyedt el, és halántékon ütötte be magát, elsüppedt, de a víz sem dobta fel, keresni kellett, mert egy idő után gyanús lett a helyzet.

Keresztanyám akkor volt várandós – a végét járva.

Ilyen veszteséget úgy túlélni, hogy a magzat ne károsuljon igen nehéz. Nem is sikerült óvni az unokanővéremet, aki összesen 6 hetet élt. Ezzel két hónapon belül eltemette a családját.

Hazajött Magyarországra, mindenfelé vitte a kislányát, hogy megmentsék. A baba folyamatosan lázas volt, ez olyan 1942 körül lehetett, akkor még semmiféle gyógyszer nem volt.

Visszament Erdélybe Julikával, talán az ottani levegő jót tesz neki. De nem.

Julika örökre csecsemő maradt.

Keresztmama végleg hazaköltözött.

Többfelé dolgozott, a pedagógiától megvált, és könyvelő lett. A cég, ahol dolgozott, végre egy tanácsi lakást tudott neki szerezni. A belvárosban egy 7 lakásos udvarban kapott lakást, egy előszobából és egy nagy szobából állt. Fürdés nagy lavórban, WC hátul az udvarban, fűtés kis kályhában, szénnel.

Ekkor már azon gondolkozott, hogyan tudná kettőnk közül (bátyám és én) valamelyik gyereket magához venni, hogy ne éljen egyedül.

Igazán a bátyámat jobban kedvelte, de végiggondolta, hogyan is legyen. Hiszen egy szoba van,

és a testvérem már kamasz korban volt.

Így kerültem a képbe én.

Én minden további nélkül igent mondtam. Édesanyám azt mondta: Nem sokáig fogjátok egymást elviselni, mindketten hisztisek vagytok.

Ez utóbbi mondat igaz.

Így lettem kölcsön gyerek, addig éltünk együtt, amíg felnőttem, és elkezdtem az önálló életemet.

De ameddig élt drága Keresztmamám, örökké „fogta” a kezemet..... És most is vigyáz rám odafentről

julika.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2017.11.18 12:19)

Zsuzsikám.Megható ez a történet.Néha a sors egyes emberekre annyira sokat mér,de te vigasztaló voltál a keresztanyunak,és anyukád meg jó szívű hogy ebbe beleegyezett.Puszillak.

Re: baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2017.11.18 12:31)

Erzsikém, köszönöm szépen, hogy szorgalamas jársz hozzám, és boldoggá tesz, ha tetszi az, amit írok :)

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2017.11.18 11:44)

Zsuzsikám! Drága Keresztmamád tragikus életének Te adtál értelmet. Sok szeretetet adtatok egymásnak. " A szeretet az élet mindennapi kenyere." (Palánkay Gausz Tibor S. J.)

Re: ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbára, 2017.11.18 12:27)

Köszönöm szépen Borikám, nagyon kedves, amit írtál.
Szeretettel ölelem az én Borikámat :)

Pécs Kolozsvár ut. 17.

(Pataky László, 2017.11.18 08:47)

Keresztmamád, tragikus életéröl, nem sokat hallottam. Endivel a barátságunk akkor kezdödött, mikor már a Keresztmamádnál laktál.

szomorkás.......

(Sebestyén Katalin, 2017.11.18 08:45)

Szomorkás hangulatú de nagyon jó!