Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. A pöttyös az igazi

2017.12.24

De sokszor csetlettem-botlottam életem során.

Kislány koromban – erre valahogy emlékszem is – hogyan történt. Gyereknap volt, és a szüleim elvittek talán az MVSC pályára, bicaj-verseny volt gyerekeknek.

Picike voltam, picike biciklivel. No nem három kerekűvel, csak a hozzám illő méretű gyerek bicajjal.

Tepertem, ahogy csak tudtam. Persze az első kanyarban már potyogtam is le, a térdem lehorzsolódott, a szám legörbült. A tribünről kiabált Édesanya és Édesapa. Pattanj fel gyorsan, és karikázz tovább. Hajrá! Hajrá!

Már akkor sem voltam feladó típus, folyt a „drága magyar vérem” a lábamon, de végig karikáztam. Ha nem is én lettem a győztes, de a második helyezés nekem jutott. Azt a boldogságot. Kit érdekelt, hogy sajog a lábam, hiszen egy hatalmas, pöttyös labda volt a díjam. (Mert a pöttyös az igazi – mint tudjuk)

Boldogan öleltem magamhoz, a szüleim agyon dicsértek. Ez aztán a sikerélmény.

Ha emlékezetem nem hagy cserben, a labdám rövid életű volt, egyik utcabeli barátnővel labdáztunk úgy, hogy ő az udvarukból dobta ki nekem a kapu túloldalára. Nem tudom, hogy melyikünk lehetett a „hunyó” de olyan szerencsétlenül röpült a labda, hogy a kapujuk tetején beleakadt valamibe, ami kipukkasztotta. És így a pöttyös labda leeresztett.

Volt, nincs....

pottyos-laszti.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2017.12.26 08:57)

Kedves történet.

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2017.12.24 11:10)

Azért akkor görbült a szám, de ahogy szurkoltak a szüleim, szárnyra keltem, és roppant büszkén vettem át a pöttyös labdát.
Köszönöm, hogy ismét itt jártál. Jöhetsz holnap is, és még kedden is :)

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2017.12.24 10:09)

Egy kis baleset nem számít,kedves szép emlék ez is.