Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Nagyon hittem a csodákban.

2017.12.09

Húsvét: Jön a nyuszi, ajándékot fog nekem hozni. Lázasan vártam, mikor érkezik.

A „szertartás” úgy történt: Amíg Édesanyával, és Édesapával odabent játszadoztunk, a nyuszika (Anyuci) hamar végigpakolta az udvar összes zegzugát. Tojásokkal, csokinyuszikkal, és egy olyan bájos horgolt, fehér kosárkával is, – megrakva mindenféle édességgel (amit Édesanyám készített nekünk, ügyes, szorgos kezeivel, cukorba mártva kikeményítve) Ma is emlékszem, milyen csodaszép volt. Piros szalaggal körbefűzve. Elég kicsi voltam, és erre mégis élénken emlékezem. A bátyámat már arra kellett figyelmeztetni, el ne árulja nekem az igazságot.

A csoda, az öröm, de nagyon szép emlék. Mikor Anyuci végzett az ajándékok kipakolásával, akkor bejött a szobába, nagy „izgalommal”, és „elkiáltotta magát”:Gyerekek gyertek, most láttam elszaladni egy nagy nyuszit. Velem nem lehetett bírni. A sok apró ajándék, a fűbe téve, a bokrok alatt, ez az igazi boldogság.

Még a télapó is a csodáim közé tartozott, tiszta csizma az ablakban, és várakozás. Igaz látni nem láttuk (az én gyerekkoromban még nem volt „rendelt Mikulás”) Az öröm azért mindig megvolt. Ilyenkor körbe ültük a nagy asztalt, Édesapa diát vetített és felolvasták a mesefilmet.

A Jézuska jövetele, számomra egyértelmű volt, elég sokáig.

Kértem tőle hol ezt, hol azt, írni még nem tudtam, természetesen a szüleim „jegyzeteltek”.

Karácsony napján – ahogy megszokott volt, színházban, meseelőadásra mentünk. Az otthoni feladat Édesapára várt. A mese tetszett a színházi előadásban. De nagyon hamar akar otthon akartam lenni, mert már biztos megjött a Jézuska. Végre alig értünk haza, megszólalt a kis harang, és tódultunk a nagyszobába.

Úsztam a boldogságban.

Nagyon édesszájú voltam (és vagyok ma is) mikor nem voltam „láthatáron” beosontam a nagyszobába, ahol már az angyalkák szépen feldíszítették a fát, és a Jézuska jövetelén is túl voltunk.

De én szaloncukorra vágytam. Szorgalmasan szedegettem le őket szépen sorjában, aztán nagy rémület, visítás, rám borult a fenyőfa, és rohant be a család. Megmaradtam....

husveti-kosarka-kicsi.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

katalin.sebestyen@freemail.hu

(Sebestyén Katalin, 2017.12.09 20:42)

Maga a tökély . Ilyenkor csak idemásolom, (Cím) a Névhez pedig a Sebestyén Katalint, mos kipipálom azt, hogy nem vagyok robot, és röpítem feléd.
Köszönöm a fáradozásodat, szeretettel ölellek.

Aranyos Zsuzsa,remélem ide kellett írnom az emai címemet?!

(Sebestyén Katalin, 2017.12.09 20:06)

katalin.sebestyen@freemail.hu PUSSZANTÁS

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2017.12.09 19:18)

Érdekes, mindenki átélte már ezeket, ahogy olvastam a hozzászólásokat. Hát hiába, a gyerek, az gyerek. Szeret huncutkodni, és szaloncukrot lopni.
Köszönöm szépen Borika, hogy meglátogattál. Holnap is megy a a következő.
Puszi

ludvignebori@gmail.com

(Ludvigné Móricz Borbála, 2017.12.09 18:34)

Aranyos történetek, hasonlóakat éltem át én is gyermekkoromban. Veled együtt én is emlékezem! Köszönöm, puszillak!

Aranyos

(Sebestyen Katalin, 2017.12.09 14:01)

A kis szaloncukor szedegető....

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2017.12.09 13:10)

Erzsikém, már féltem, hogy nem találsz ide, mert sok mindent pakoltam fel rá.
Köszönöm, hogy eljöttél újra. Már kicsit éppen keseregtem, hetvenegyen látták már, és ebből az enyéim csak öten vannak köztük.
Puszillak, és köszönöm

baranyipalne@citromail.hu

(Baranyi Pálné, 2017.12.09 12:57)

Ó de kedves ,értékes kis történetek.Élveztem minden szót.Köszönöm hogy megosztod a kedves élményeket.