Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29. Az ügyelői példány

 
Még táncos koromban, amikor sokat nyüzsögtem a főügyelő körül, mindig kérdezgettem, néztem mit csinál. Érdeklődve faggattam mindenről. A szövegkönyv szinte teleírva, aláhúzva sorok, kihúzva zavaró instrukciók. Szigorúan minden csak ceruzával volt írva, mert – bizony – előfordul, hogy ezt-azt át kell írni. Akár a darab szövegét, akár valamelyik változás végszavát.
Laci bácsi ezt mondta: „Az ügyelő példányt soha nem magadnak csinálod, hanem a kollégádnak. Mert ha lebetegszel, s át kell venni az előadást másnak, azonnal le tudja vezényelni a te példányodból” Ez annyira él bennem, és szükség is volt rá, nem egyszer. A tánckarból hárman lettünk ügyelők, tehát ott is kollégák lettünk. Pontosan úgy készítettük a példányunkat, ahogy tanított Laci bácsi. 
Előfordult – az sem egyszer – hogy a nagy kavalkádban két általam ügyelt előadás egy időben ment. (Egyik a nagyszínpadon, másik a Játékszínben) A titkárság rosszul egyeztetett, sajnos, csak színészekre figyelnek – ami valahol érthető, hisz nélkülük nincs előadás, de nélkülünk sincs. Ilyenkor hármunk közül az éppen „szabadlábon” lévő kollégát rendelték be, akinek kutyafuttában átadva a példányomat, a kacskaringósabb részeket elmondtam, és ő átvette. Mintha a saját példányából dolgozott volna, mert egyformán készítettük el. Ha ilyen eset előfordult, a könnyebb darabot adtam le, a komplikáltat – akármilyen jól van kidolgozva a példány, elég stresszes levezetni.
Sokáig „rajzolgattam” (amihez ügyetlen vagyok) a jelenetek díszletét. Hogyan néz ki induláskor, és mi történik a változások alatt.
Majd elérkezett az idő, amikor a színház fotósát hívtam segítségül, és ő lefotózta azt, amit én nem tudtam lerajzolni, és a kép bekerült a példányba. „Kicsit jobban lehetett eligazodni rajta, mint az én firkálásomon”...
 

Rack Zsuzsa fényképe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.