Én is voltam fiatal,a lelkem ma is az.......

1982. február egyik napján nem volt előadásom, otthon töltöttem az estémet.
Mivel akkoriban nem telefonom, saját lakásom sem volt, de már önálló életet éltem egy két szobás lakásban, a kisszobában albérlővel. 
Este hat óra körül csengettek. Kinyitottam az ajtót, és a „hivatalsegéd” állt előttem. Azt hittem mégis előadáson kellene lennem, de én itthon ücsörgök. Beindult a ketyegőm rendesen. Pedig néztem próbatáblát, (Itt említem meg, mit takar, azaz mutat a „próbatábla”. Általában kettő lóg kint egyszerre. Az aznapi, és két óra után a másnapi. Az aznapin látható a napi tennivaló, kinek hova, mikor és miért kell mennie? Pl. Baletterem: gyakorlat 10 óra. Nagyszínpad próba 10.30 + a darabcím. Feltüntetve az aznapi előadások, melyik, hol? Nagyszínpad, Kamaraszínház, Játékszín, stb. A kettő óra után kitett, a másnapi munkákat mutatja) De én ezen a napon szabad estés voltam, vagy elnéztem talán? A „futár” – aki taxival érkezett, azt mondta, az igazgató úr beszélni akar velem. Nem tudta az okát, de öltözzek, itt vár a taxi. Teljesen kétségbeestem. Valami nagy hibát követtem el, biztos fegyelmit kapok, és semmi nem jutott az eszembe, mit csinálhattam? Összekaptam magam, és csendben ültem az autóban, míg megérkeztünk a színházhoz. Útközben is morfondírozva, mi a bűnöm?
Siettem fel a 4. emeletre, ahol a titkárnő fogadott az igazgatói szoba előtt, és hellyel kínált. Kérdeztem, tudja-e miért kellett bejönnöm /biztosan tudta/, de rázta a fejét, hogy nem. 
Akkor most kopogjak be?
Csak ülj le nyugodtan, meg kell várni a főrendezőt is. – válaszolta
Meg voltam rémülve rendesen. Istenem, mit tehettem????
Végül összejött a „tanács”: Igazgató, (Gyarmati Béla) főrendező, (Csiszár Imre) gazdasági igazgató. (Kerékgyártó László) Remélem jól emlékszem az akkori vezérkarra 
Megszeppenve ültem, velük szembe, és akkor talán az Igazgató úr kezdte el a mondókáját...