10. Operettek-prózák
„A víg özvegy” 1973-as előadásában, akadt munkája bőven a tánckarnak.
Voltunk párizsi társaság, orfeumi táncosok, és grizettek. Nem az egyetlen darab, amiben még nótára is fakadtunk. Jártunk énekórára, és mint grizettek énekeltük:
„A grizettnek nincsen párja
ezt a tételt demonstrálja
Lolo, Dodo Zsuzsu
Frufru Kloklo, Margó”
Kislábunkon kis cipőcske
Kippen-koppan koppanó...
.
valahogy ilyen volt a szövege.
A darabot Hegedűs László rendezte, koreográfus-játékmester Somoss Zsuzsa volt. Vele nagyon sok darabban dolgoztunk, már ismertük a lépéseit, szinte tudtuk melyik lesz a következő. Szerette, ha el is játsszuk a dal szövegét
Ebben a darabban kitombolhattuk magunkat. Sok táncos jelenetben dolgozhattunk, nem győztünk átöltözni.
Kedvencem a kán-kán volt.
Belelapoztam a Színházi könyvembe, sajnos minimum 13 olyat nevet találtam a szereposztáson, akik már nincsenek közöttünk.
Aztán jöttek sorban az operettek: Zeller: A madarász, Szilágyi László-Hajdú Júlia-Szász Károly: Levendula.
Majd belekeveredtünk Frederico Garcia Lorca: „Yermájába” ami egy asszony kétségbeesett lázadásának története. Yerma őrült szenvedéllyel, megszállottan vágyik az anyaságra, de azt a férje nem tudja megadni neki.
Szóval tragikus költemény.
Valami kis megjelenésünk volt benne.
Illés István rendezte (sajnos már nem él), és természetesen Somoss Zsuzsa volt a koreográfus.
A címszerepet a gyönyörűséges Gyöngyössy Katalin alakította.
Sokszor bekerültünk statisztálni prózába /ha kevés volt a tömeg/ - nem esküszöm meg rá, de azt hiszem, ezért külön gázsi pótlék járt. Mert ugye a táncos, az nem statiszta. De aki szeret szerepelni, az boldogan csinálja.
