Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


43. Az élet nem könnyű

2018.05.19

 

A tervem az volt, hogy úgy fogok elmenni nyugdíjba, hogy mellette dolgozni, fogok. Mert akkor lehetett nyugdíjasnak is lenni, és mellé teljes fizetésért dolgozni.

Közben 2005-ben meglátogatott egy stroke. Már túl voltam rajta, amikor a színházból vitt szirénázva a mentő.

Előző napon már rosszul éreztem magam. Belenéztem a tükörbe, és lefityegett a szám, nem tudtam beszélni rendesen, úgy ültem az ügyelőpultnál, mint aki jó teleitta magát alkohollal.

Délelőtti munka után hazamentem. Nem tetszettem magamnak. Már nyelni sem bírtam. Estére visszamentem, mert megint próba volt. Pocsékul éreztem magam. Ültem a társalgóba, a rendezőasszisztens azt mondta, menjek haza. Nemet mondtam. (félelem volt bennem, itthon egyedül) A karmester asszony azonnal látta milyen nagy baj van, kiment a nézőtérre, és talált egy ügyeletes -ha nem is orvost- de egy ápolót. Közben körülöttem tele lett a társalgó. Nem tudtam honnan került oda annyi ember. A vérnyomásom az eget súrolta. Akkor a karnagy asszony felszólt a titkárságra, azonnal hívjanak mentőt.

Így kerültem be a kórházba, életemet mentették meg.

Azonnal vittek a CT-be, és igen, ez egy stroke volt. A nyoma egyre jobban jön elő, szavak nehezen jutnak az eszembe, nevek pláne. De élek.

10 napot töltöttem el a kórházban, szerencsére, másnap talpra tudtam állni, és segíteni a kórterem betegeit. Enni még nem tudtam, nem ment le semmi a torkomon. Beszédhiba maradt. Egy SMS-t sem tudtam hiba nélkül elküldeni a barátnőmnek, hogy hozza be nekem azt, amire ott szükség volt. Még görög betűt is írtam bele. Szegény kétségbe esett, hogy mi lehet velem, mert nem jött ki mondanivaló az irományomból.

Másnap a Szimfonikusokat kellett volna ügyelnem, valahogy el tudtam mondani, hogy nem leszek ott, keressenek helyettest.

Azt sem tudtam, életben maradok-e?

10 nap után hazaengedtek, és még otthon kellett pihennem,

Pedig a „Cseresznyéskert” próbája már ment, én kezdtem, és átvette tőlem egy kolléga. De végül talpra álltam, és visszavettem a darabomat.

Annyi mindenen mentem keresztül. Az élet nem könnyű.

mento763-1-692x360.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

b.v.annagyongyi@freemai.hu

(Anna Gyöngyi Babusne, 2018.05.19 16:38)

Legyenek tovbbra is, ha lehet, nem vagyok igazán olyan, mint szoktam lenni. De remélem kitartok még egy darabig. Krem az angyalkáimat. Szeretek élni.

b.v.annagyongyi@freemai.hu

(Anna Gyöngyi Babusne, 2018.05.19 15:47)

Erős vagy Zsuzsam! Ott vannak az angyalok körülötted!

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.05.19 13:53)

A jó Isten velem volt. El sem hittem, hogy megmaradtam

baranyipalne1@gmail.com

(Baranyi Pálné/Erzsike, 2018.05.19 12:21)

Ez bizony ijesztő dolog volt ,de szerencsére "Túl élted"